Nincs annál szebb, mint amikor egy új élet jön a világra. Ez eddig rendben van. Az ember akarata pedig szabad. Mondjuk még ez is oké. Amit azonban minden eszközzel kordában kellene tartani, az nem más, mint az emberi hülyeség. Az ugyanis még 2010-ben sem ismer határokat, ráadásul azok életét követelheti, akiket állítólag szeretünk.
Az otthonszülés intézménye, mint olyan, szép gondolat. Tradicionális, a leendő anyának pedig egy nagyfokú biztonságérzetet ad, hogy nem egy idegen környezetben, hanem az otthon négy fala között hozhatja világra a gyermekét. Feltéve persze, hogy egyáltalán sikerül.
Nem értem azokat, akik Geréb Ágnes mellett tüntettek. Nem csak azért nem, mert a hölgy az aki, hanem azért sem, amit képvisel. Persze az ember mindig úgy gondolja, baj csak másokkal történhet, vele nem, csak hát a nagy számok törvénye előbb vagy utóbb, de betalál. Akkor pedig sovány vigasz lesz az a mondat, hogy „de hát a kórházban szülésnél is halnak meg csecsemők”. Ez így van. Csak épp a körülmények mások.
Egyik esetben ugyanis kiszolgáltatott az újszülött, míg a másikban bármi is a baj, jóval nagyobb az esély rá, hogy felszereltség miatt orvosolható. Amíg pedig nem megoldott, hogy profi segítséget kapjon az anya és a gyerek az otthonszülésnél is, és ne az utcán kelljen leinteni egy mentőt, addig törvényileg tiltani kellene, még a gondolatát is.
Kíváncsi vagyok melyik szülő tudna tükörbe nézni, amikor a gyermeke 18. születésnapján azt mondja: látod fiam, most lennél nagykorú, ha édesanyád kórházban szül. Majd a koszorút letéve hazaballag.
Vitatott szempontok