Nem mindig értem a politikusokat. Na nem azért, mert olyan nagyon bonyolult állatfaj lenne az övék, egyszerűen csak nem értem. Olyan helyzetben például, amikor meghatározzák egy párton belül, hogy akkor mindenki azt nyomja, hogy igen, vagy azt hogy nem. Mert persze a pártérdek fontos dolog, de attól még nem kell egyetérteni vele. Szanyi Tibor most valami hasonlóan frappáns javaslattal állt elő: az új párttagoknak legyen kötelező a Népszavát előfizetni. Elmés, mondhatom.

Nem szeretem ismételni magam, hogy az MSZP-nek befellegzett, de a tények azok tények. A politikai és morális válság egyértelmű, de nagyon úgy tűnik, a szellemiségivel is gondok vannak. Amíg ugyanis ilyen „központi” ötletek születnek – az elfogadásról már nem is beszélve -, addig várhatják, hogy egyről a kettőre jussanak. Ráadásul ellent is mondanak saját maguknak.

A napilapot ugyanis állítólag azért szeretik, mert egy igazi baloldali, ám független médium, és így kívánják segíteni az előfizetői tábor gyarapodását. Ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogy az újság MSZP-s orgánum lenne. Ahhoz viszont nem kell diploma, hogy lássuk, a kettő azért rendesen üti egymást. Ha a javaslatból szabály lesz, akkor előbb vagy utóbb, de menthetetlenül összemosódik majd a párt neve a lappal. Arról meg már ne is szóljunk, hogy Szanyi tárgyi tévedésben van. 2010-ben ugyanis egy print lap eladott példányszámát nem csak az határozza meg, hogy a másik oldal médiája mennyire erős. De ebbe most inkább ne menjünk bele.

Ha az MSZP tényleg segíteni szeretné a Népszavát, akkor az egyetlen dolog amit tehet, hogy békén hagyja, Szanyi Tibort pedig elteszik a hátsó sorba. Vagy egy kicsit még hátrébb.