Orbán Viktor szerdai bejelentésével megérkezett a második akcióterv is. Koncepcióját tekintve nem sokban különbözik az elsőtől, s mivel ennek a neve az, hogy második, nem pedig az, hogy végső, így gyanítani lehet, hogy legalább még egy követni fogja majd. S bár nagyon sok a homály, meg persze meg is csűrték-csavarták rendesen, az alapja mégis olyan egyszerű, mint a faék. Legalább is az egyszerű ember számára.
A bankok és biztosítók után most ugyanis a telekomm, az energetika és a kereskedelem is beszáll az állami Gazdálkodj okosan-ba, bár tény, hogy semmi kedvünk sincs játszani. Az egyszerű ember – és itt most határozottan nem az iskolázottságra, hanem a komplex gondolkodás hiányára gondolok – számára ugyanis a képlet nagyjából így fest: vannak a multik, sokat keresnek, vegyük el tőlük. Inkább ők fizessenek, mint mi. Szép gondolat. De a bot végén így is-úgy is mi állunk.
Vegyünk csak egy egyszerű példát. Ha egy garázsüzlet bérleti díját megemelik, a tulajdonos két dolog közül választhat. Vagy emeli az árakat, vagy megszabadul Irma nénitől, és helyette ő áll be a pult mögé. Már pedig nagyobb tétben sem várhatunk ennél eltérőbb megoldást. A probléma nem ott kezdődik, hogy ne lenne rá pénzük a cégeknek, hanem ott, hogy egy profitorientált világban egyetlen szereplő sem fogja feladni a nyereségét. És ebben igaza is van.
Ez a csomag sokkal inkább tűnik egyelőre mézesmadzagnak, mintsem felelősségteljes lépésnek. Így ugyanis az egyszerű embernek eszébe sem jut szidnia a kormányt, hisz nem ők emeltek árat. A többi meg ugye kit érdekel.
Vitatott szempontok