Nyugatról indult, majd szép lassan hazánk politikai életében is felütötte fejét az a divat, hogy a fontosabb pártrendezvényeken és a kampányokban nem csak maga a politikus, hanem egy-egy előadóművész, színész, sztár vagy celeb is megjelenik, határozottan letéve a voksát az adott személy mellett. De vajon kell-e nekünk ez?
A kampányolás ezen formája az amerikai elnökválasztás idején ütközik ki a leglátványosabban. Profi, világsikert elért együttesek és szólóénekesek, színészek állnak az egyik vagy a másik oldalra, bevetve minden olyan eszközt, amivel a népszerűséget fokozni lehet. Nálunk ezt a fajta politizálási módot a jobboldal, illetve egész pontosan a Fidesz - bár a kettő közé akár egyenlőségjelet is lehetne tenni - honosította meg , ahol a propagáláskor időről időre feltűnik egy-egy magyar sztár. Kezdődött ez anno Kudlik Júliával és Rákai Philippel, folytatódott Pataki Attilával, most pedig épp Keresztes Ildikón a sor. De mennyire kifizetődő ez Magyarországon?
Országnak túl kicsik vagyunk, megosztottsághoz viszont épp megfelelők, és ezt nem rosszmájúságból mondom. Az emberek szavazatát persze sokkal könnyebb megfogni úgy, hogyha azt látják, a kedvencük is x helyre voksolt. Ám felmerül a kérdés, mennyire okos dolog ezt egy olyan országban megtenni, ahol az ember még a tejfölt is politikai alapon választja meg? Az USA-ban persze sokkal könnyebb a helyzet, mert ott, ha a másik oldal számára nemkívánatos személy lesz a kapmányceleb, akkor még mindig ott van a világ többi része, ahol szeretik őt, hallgatják a zenéjét, nézik a filmjét, stb. Ma Magyarországon azonban senki sincs ilyen helyzetben. Persze amíg „fut a szekér”, addig nincs is semmi baj, ám amint fordul a kocka, máris problémát jelenthet egy ilyen kiállás.
A legfőbb kérdés nagyjából ugyanaz, mint az egyházak esetében: jó, ha beleártják magukat a politikába és állást foglalnak, vagy maradjanak meg annál, amihez értenek?
Vitatott szempontok