Orbán Viktor a mai napon ismét értékelte az országot, s az idei sorrendben már a tizenharmadik ilyen alkalom volt. Szép hagyományt teremetett az évről évre megtartott beszédeivel, ám nem ez az egyetlen pont, ami állandóságot mutat. Bizony, a tartalom is vissza-visszatérő elemeket mutat, a benne tudatosan elhelyezett shitekkel szólásokkal, közmondásokkal és szóvirágokkal. Az ellenzék ugyanakkor a konkrétumok teljes hiányát rója föl – lásd Jobbik -, amire Orbán Viktor szintén hagyományteremtő jelleggel a legkevésbé sem foglalkozik. Mert aki a fától nem az erdőt, az hosszú távon semmiképp, hisz a sánta kutyát is, főleg ha aranyat lel. De szükség van-e egyáltalán a konkrétumokra egy ilyen beszédben? Koránt sem biztos.
Nem akarom Orbánt védeni. Jelenleg Magyarországon nagyjából ő az egyetlen, aki nem szorul védelemre – legalábbis ami az ilyen jellegűt illeti. De a konkrétumért kiáltó embereket sem biztos, hogy meg tudom érteni. Azt azért ne felejtsük el, hogy ez a beszéd egyrészt milyen közegben hangzott el – és nem, nem ellenzékiben – másrészt, hogy valójában kiknek szól. A piacnak? Nem. Az EU-nak? Nem. Még azt sem lehetne mondani, hogy azoknak, akik ott ültek és hallgatták őt. Hogy akkor kinek? Nekünk, kedves hölgyeim és uraim. Nekünk. Meg annak az x millió magyar embernek, aki – bár látszólag nagyon ért a politikához, valójában – egyáltalán nem ért a politikához, a gazdasági mutatókhoz meg aztán pláne nem.
Ez az értékelés immáron tizenharmadik alkalommal hangzott el, és továbbra sem ez a szakmai viták fóruma. Az egyszerű ember egyszerű szavakból ért, ha egy kicsit ki van tekerve, még hatásosabbnak is tűnik. De ha egy ilyen szöveget teletűzdelnek olyan szavakkal és kifejezésekkel, amit legfeljebb egy közgazdász ért meg, akkor lehet, hogy tele lesz konkrétummal, de hogy szavazóbázist nem fog építeni/szinten tartani, az egészen biztos.
Orbán Viktor egy kiváló szónok, egyet, pedig tökéletesen megtanult: ebben az országban nem lehet konkrétumokat mondani. Kormánytól függetlenül nem. Mert aki hatalmon van és ilyet tesz, azzal három dolog történik: megtámadja az ellenzék azért, amit mondott, támadja akkor, amikor kivitelezni akarja azokat, majd végül támadja azért, amiket nem vitt véghez (és amiket egyébként támadott akkor, amikor elmondták).
Ez egy ilyen ország és ezt ő is jól tudja, hisz velük is/ők is ezt csinálták. Jelen helyzetben, jelen támogatottsági adatok mellett, pedig sokkal inkább viseli és hárítja nap mint nap a kritikákat, mint hogy belefusson egy ilyen helyzetbe. És valljuk be őszintén: pokolian jól csinálja.
Vitatott szempontok