Az országgyűlési választások második fordulója előtt nem véletlen, hogy annyit vitatkoztak arról, vajon jó-e ha a kormányzó párt kétharmados többséget szerez magának? Érvek voltak pro és kontra: mellette szólt, hogy végre olyan egység jöhet létre, amely dinamikusan képes határozott lépéseket tenni a jobblét irányába, míg ellen azt hozták föl, hogy túlságosan nagy hatalmat kaphat így a kormány, és nem lehet majd rá befolyással lenni. Most úgy tűnik, az utóbbi eset jön be.
Fura, hogy sokszor ennyire képtelenek a politikában józanésszel gondolkodni. Pontosan tudják, hogy az Alkotmány(bíróság hatáskörének) módosítása rendkívül kényes kérdés, a sajtó ugyanis erre van kiélezve már azóta, hogy szarrá nyerték magukat a választásokon megnyerték a választásokat. Ennek ellenére ugyanakkor folyamatosan hangoztatta a kormány, hogy márpedig lesz, és az majd elhozza az új Kánaánt. Hogy kinek, az még kérdéses. Mondjuk nekik.
A magyar ember torka ugyanakkor rendkívül széles, köszönhetően az elmúlt 20 évnek, amikor szépen lassan mindent lenyomtak rajta. „A nép érdeke” kártyát pedig itt is elő lehet húzni, ráadásul ha egy valamit elég sokan és elég meggyőzően mondanak, azt egy idő után a többi is elhiszi. Ezt nevezik tömegpszichológiának. Ez a fajta sufnituning ugyanakkor nem biztos, hogy jót tesz az ország megítélésének. Olyan ez az egész, mintha a zsiráf köré akarnák építeni a kennelt.
Személy szerint világmegváltást nem várok a kormánytól, csak annyit, hogy a megszerzett kétharmadot helyesen tudják fölhasználni, de úgy látszik, ennek épp az ellenkezője zajlik. Nem hiába, ilyen a magyar politikus: túl hülye, hogy éljen, túl ritka, hogy kihaljon.
Vitatott szempontok