A hazai oktatás reformja, a tanulmányok utáni elhelyezkedés lehetősége és tandíj csupa olyan témák, amelyeket a politikusok évről évre, választásról választásra előtérbe helyeznek, azt a látszatot keltvén, hogy most valami hatalmas dolog fog történni, bekövetkezik a változás. Az egyik oldal megígéri, míg a másik a tandíj „rémével” fenyeget, és viszont. Aztán elmúlik az ígérgetős időszak, és – néhány látszat tevékenység kivételével – minden marad a régiben, pedig van itt gond, nem is kevés. Mátyás László remekül foglalta össze ezeket jegyzetében, ám néhány dologgal még így is ki lehet egészíteni.
Aki nem látja be azt, hogy a hazai felsőoktatással igen komoly gondok vannak, az vagy hazudik, vagy csak simán csukott szemmel jár. A hazai munkaerőpiac már régóta nem tud állást kínálni a végzett hallgatók jelentős többségének, akiknek így két választásuk van: vagy kimennek külföldre dolgozni, vagy itthon kénytelenek elhagyni a pályájukat, jobb esetben egy olyan munka miatt, amihez szükséges feltétel a főiskolai/egyetemi végzettség. Az sem ritka, hogy a tanuló nem azon a szakon fejezi be a tanulmányát, mint amelyiken elkezdte, ezzel komoly időkiesést okozva saját maga számára. A legnagyobb gond mégis az, hogy az igazi problémákat azok látják, akik már végeztek, vagy épp benne vannak a rendszerben. Utóbbiaknak nyilván nem érdekük, hogy ezekre rávilágítsanak, vagy nem is akarják ezeket igazából észrevenni.
Itt van például az a fura helyzet, ami a Hallgatói Önkormányzatoknál (HÖK) jelentkezik. A HÖK alapjában véve arról kellene, hogy szóljon, hogy a hallgatók segítik a hallgatókat, védik az érdekeiket, miközben ők maguk is a rendszer tagjai. Elkezdik a tanulmányokat, közben dolgoznak, majd befejezik, és mennek ki az életbe. Ebből a szempontból ez így is van, csak a kezdet és a befejezés között eltelik vagy 6-7 év is. Szakot (szakokat) váltanak, elvégezik a felsőfokú szakképzést, végül átmennek költségtérítéses képzésre. A végén, pedig már nem is az a fontos, hogy milyen a végzettség, hisz az évek alatt a háttérben lázasan folyik a kapcsolati tőke kovácsolása. Ami persze nem a hallgatók csak a hallgató érdekeit szolgálja.
Sajnos be kell látni: az egyetem szó már régóta nem azt az intézményt jelenti, amit igazából kellene. Mátyás László meglátásai sajnos riasztóan pontosak, de attól félek nem tévedek ha azt mondom, az elképzelései soha sem fogják megérni a kivitelezés szintjét.
Vitatott szempontok