Úgy tűnik, a kormány egyelőre nem tud mit kezdeni az internettel. A közeljövőben megszülető médiaalkotmány ugyan tartalmaz majd olyan részeket is, amely a világhálóra vonatkozik, ám hogy pontosan mi lesz benne, az egyelőre még csak sejthető. Az már valószínűnek látszik, hogy a blogokat békén hagyják, ám ezen kívül szinte bármi jöhet. Csak abban lehet reménykedni, hogy az ötletelést nem a KNDP-re bízzák majd.
A Budapesten szervezett Az internet hatás a gyermekekre és a fiatalokra című nemzetközi konferencián Szalai és Kövér is arról beszélt, hogy az első és legfontosabb dolog a gyermekek védelme. Előbbi ezt a web tartalmának korlátozásában, míg utóbbi a hasznos tartalmak megjelenésében látja. Mindkettő nemes elképzelés, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az internet pont attól szép, hogy olyan színes. Ráadásul ennél demokratikusabb és liberálisabb eszközt a világ jelent esetben nem is igen ismer, így a korlátozás sem feltétlenül a legmegléphetőbb ötlet. Arról nem is beszélve, hogy ez sokkal inkább szülői felelősség, mintsem állami.
Persze ilyenkor mindenki az erotikus tartalmakra gondol, ám azért azt sem szabad elfelejteni, hogy egy olyan prűd társadalomban, mint a magyar, ez sokkal több problémát okozhat. Igen, lehet azt mondani, hogy a gyerek ne innen tanuljon, de azért lássuk be, ma még elég kevés az olyan szülő, aki elmagyarázza a gyereknek, mi-merre-meddig. De legfőképpen hányszor.
Az elképelés persze megvalósítható, de akkor következetesen el kellene tüntetni minden olyan felületet, ami befolyással lehet a gyerek fejlődésére. Ez viszont felveti a kérdést: ki dönti el, hogy mi ártalmas egy gyereknek? A genitáliák látványa, vagy Hajdú Péter feje? Nehéz különbséget tenni.
Ráadásul előbb-utóbb mindenre rá lehet fogni, hogy „ez ártalmas”, „ez nem kell”. Volt is már hely a világon, ahol megoldották a központilag szabályozott tartalmakat. Hol is, hol is? Ja persze! Észak-Koreában.
Vitatott szempontok