Annak ellenére, hogy a 10 millió politikai szakértő országában élünk, azt kell mondjam, a jelenlegi politikai „elit” résztvevői közül senki helyében nem lennék szívesen. Különösen igaz ez most a köztársasági elnökünkre, Sólyom Lászlóra. Talán ő az, aki most a legnehezebb helyzetben van. Nem lehet könnyű egyszerre szem előtt tartani a demokráciát, finom megfogalmazásokkal védeni az ország gazdasági érdekeit, és mindezek mellett még haza is játszani egy kicsit.
Az előrehozott választás népszerű megoldásnak hat, ráadásul a demokráciát is védené, de a piac koránt sem biztos, hogy ennek a megoldásnak örülne a leginkább. Bár ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy a képviselők nem azért képviselők-e, hogy a bennük – és őket – megbízó „népet” képviseljék? Ezzel az a gond, hogy a jelen gazdasági helyzetben nagyon nem mindegy, merre indul el az ország. Ráadásul a szavazás időpontját legkésőbb 72 nappal a választások első fordulója előtt ki kell írni, ami több mint két hónap „üresjáratot” jelente. Nem biztos, hogy ezt megengedhetjük magunknak.
A leggyorsabb megoldást jelenleg az új miniszterelnök kinevezése jelentené, azonban ez megalkuvásra késztetné a köztársasági elnököt, és úgy tűnne, az MSZP diktál. Ezzel az a gond, hogy az elmúlt évek során felgyülemlett tüskék nagyon bökik (a) Sólyom csőrét, és ezt az alkalmat kár lenne elszalasztani a visszavágásra.
Egyszóval patthelyzet. Ezzel meg az a gond, hogy mi isszuk meg a levét.
Vitatott szempontok