Sajnos a címben felvetett kérdés koránt sem költői. Feledkezzünk meg egy pillanatra hazánk belpolitikájáról, a poszt sem erről fog szólni. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg olyan történelmi időszakot élünk át, ami a mi, de még az elkövetkező generációk életét is jócskán meghatározhatja. A mérleg nyelve, pedig a legkisebb eseménytől is eldőlhet.
Tegyük félre egy kicsit azt, a magyarságot alapvetően meghatározó tulajdonságot, hogy a történelmünk hibáin/kudarcain kesergünk. Meg kellene már végre tanulni a jelenben élni, de ez most nem is annyira lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy lássuk: a jövőkép kaotikussága nem csak bennünket fenyeget, bár tény, hogy mi állhatunk a sor elején.
Az arab világ jelenleg olyan változásokon megy át, mint történelmében eddig nagyjából soha. A térség forradalmai azonban nagymértékben hatnak a világra, ha más nem, hát az olajárak elszabadulása miatt. Ezt persze mérséklődhet, ha jön egy gyors, a világpiacra abszolút pozitív hatással lévő kimenetel, jelenleg azonban még a megnyugvás eljövetelét is nehéz lenne megjósolni.
Az olajárak emelkedése következésképp hozza magával az üzemanyag árainak emelkedését, ami viszont a teljes gazdaságra kihathat. Nehéz lenne azt mondani, hogy itthon még van lélektani határa mondjuk a 95-ös benzinnek, de ha valamit, akkor a 400 forintos literenkénti árat mindenképp ilyennek lehet nevezni. Ekkorra azonban már nagy valószínűséggel elszabadulnak az élelmiszerárak is, a hitelek (elsősorban a devizahitelek) törlesztői, pedig olyan mértékben válnak elviselhetetlenné, hogy dőlhet az egész, erre épülő bankszektor.
Persze nem lehet az egészért csak az afrikai régiót hibáztatni, hisz minél erősebb egy gazdaság, annál kevésbé sérülhet meg az ország, ráadásul épp egy súlyos válságból próbál kilábalni a világ. A hangsúly inkább az aránytalanul nagy energiafüggésen van. És itt nem az arab olajon, hanem magán az olajon van a nyomaték. Természetesen a felvázolt helyzet – most még – nem áll fenn, az viszont tény, hogy a folyamat elkezdődött. Ha pedig igazán lendületet kap, akkor alkalmazhatjuk majd a „szép időkre” Ráday Mihály műsorcímét: „Unokáink sem fogják látni”. De lehet, hogy már bennünket sem.
Vitatott szempontok