A szlovákok ugyanis egy igen ellenszenves gesztussal kezdték a hetet. Ivan Gapsarovic (a Szlovák Köztársaság elnöke) ugyanis hétfő délután aláírta a módosított állampolgársági törvényt, mely szerint ha valaki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, automatikusan elveszíti a szlovákot. Sok jelzőt lehetne erre a lépésre aggatni, de hogy európai, azt a legkevésbé sem.

A szlovák állampolgárság elvesztése ugyanis gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden olyan ellátási forma (pl. munkanélküli segély) megszűnik azok számára, akik élnek ezzel a lehetőséggel. Ezzel együtt pedig hazánknak kell majd gondoskodni az „új” állampolgárok sorsáról, amit nem biztos, hogy a jelenlegi gazdaság elbír. S ha ez nem lenne elég baj, még azt is nyugodtan idevehetjük, hogy az állampolgári törvény módosítása nem más, mint egy szimpla zsarolás törvényesített formája, ami emberi jogilag valószínűleg, erkölcsileg pedig biztosan kifogásolható.

Az időzítéssel pedig alapvetően baj van. A 2004-es érvénytelen népszavazás után egyre nyilvánvalóbb volt, ha hazánkban az ellenzék nyeri a következő választásokat, a kettős állampolgárság újra terítékre kerül. Az öszödi beszéd óta pedig csak az volt a kérdés, mikor következik majd ez be? Így gyakorlatilag 6 évük volt a szlovákoknak arra, hogy „felkészüljenek”. Persze a kettős állampolgársággal lehet egyetérteni és lehet ellenezni is, a demokrácia ugyanis erről szól. Ám hangsúlyozom: itt nem arról van szó, nem az a szörnyű, hogy már megint velünk csinálta meg ezt valaki. A legsúlyosabb gond az, hogy ezt 2010-ben Európában tehették meg.