Egy igen érdekes interjút adott az Echo TV-nek kedden este Orbán Viktor. Valószínűleg nem tévedek túl nagyot ha azt mondom, nem ez a televízió lenne a legesélyesebb egy „Legpártatlanabb média” elnevezésű megmérettetésen (talán nem is véletlen, hogy pont ott mondta el a Fidesz elnöke a mondanivalóját), de erről talán majd egy másik posztban. Az interjúban azonban sok olyan dolog elhangzott, amivel egyet lehet érteni, de sok olyan is, amivel azért az ember vitába szállna. Íme néhány kérdés a válaszokra:

O.V.: „Ma Magyarországon már nincsen megosztottság: az emberek elsöprő többsége véli úgy, hogy változásra van szükség”

A mondat második felével egyet lehet érteni (az egy másik kérdés, hogy amit sokat mondogatnak, azt előbb utóbb elhiszi az ember). Ha más nem, a tömegpszichológia miatt: az emberek úgy gondolják, hogy a változás csak egy új erőhöz köthető (mint amikor közeledett a 2000. esztendő, és az emberek azt hitték, egyik napról a másikra megváltozik a világ – Y2K). Nade a mondat első fele: nehezen lehetne azt mondani, hogy ma nincsen megosztottság. Vehetnénk az alapproblémát: cigányok-magyarok. De akár azt is, hogy ha azt látja az egyszerű ember, hogy ott fönt az egyik fél nem figyel oda a másikra (kivonul, vagy nem érdekli a másik mondanivalója), akkor ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Ez pedig a(z értelmes) párbeszéd megszűnéséhez, és az elszigetelődéshez vezet. A problémák megbeszélésének hiánya nem pont megosztottságot eredményez?

O.V.: „…a szocialista hatalomgyakorlás diktatórikus rendjét akarja a kormány restaurálni.”

Őszintén érdekelne, hogy ez miben nyilvánul meg. Ha a március 15-i (meg úgy általában a) rendőri jelenlétre utal, akkor nem értem. Az emberek csak azt teszik meg, amiről úgy érzik, következmények nélkül megtehetik, vagy ha azt, adják alájuk a lovat. Az, hogy egyetlen egy nemzeti ünnepet sem lehet úgy megtartani, hogy ne akarják szétszedni a fővárost, nem biztos, hogy a kormány, sokkal inkább az emberek hozzáállását tükrözi. Egészen egyszerűen fogalmazva: ha tudnának viselkedni, nem kellenének a rendőrök. Lehet ok-okozati összefüggés a kettő között, de a március 15-ének sokkal inkább ’48-ról, mintsem az aktuálpolitika problémáiról kellene szólnia. A demokratikus rend fenntartása miért diktatórikus?

O.V.: „…nevetséges dolog az ellenzéken számon kérnie a kormánynak, hogy miért nem ad programot, amikor a kormányzatnak egyetlen, komolyan vehető programja sincs. Van programunk (...), világosan tudjuk az irányokat.”

Ezzel a résszel két probléma is adódik. Egyrészt a „kit érdekel, mit mond a kormány, az úgy is hülyeség” megint felveti a megosztás-megosztottság kérdését, másrészt ha tényleg van program, akkor miért nem lehet kiteríteni, és nyílt kártyákkal játszani? Olyan ez, mint amikor két kisiskolás vitatkozik:

- Én már el tudom mondani az ABC-t.
- De béna vagy, én már kézen állva is!
- Rendben, akkor mutasd meg!
- Nem mutatom! De tudom, és kész.

Ha tényleg az ország megmentése a cél, akkor talán a két programból össze lehetne gyúrni egy jót. Szóval még egyszer: miért nem lehet nyílt kártyákkal játszani?

A válaszok tényleg érdekelnek.