…avagy a Tanulmányi Osztály, és egyéb állatfajták.
Bármennyire is úgy tűnhet kívülről, hogy az egyetemisták és főiskolások élete fenékig tejfel, nem egészen van ez így. Az ember elsőévesként még naivan hisz abban, hogy a felsőoktatás intézménye a tanulóért van. Elvégre belőlük élnek meg, miattuk kapják a fizetésüket az ott dolgozók, a dékántól kezdve egészen a takarító személyzetig. Ez az illúzió azonban hamar szertefoszlik, legkésőbb akkor, amikor beköszönt az első vizsgaidőszak. Ennek ellenére, még évek múltán is képes a rendszer alulmúlni önmagát. A következő elbeszélés megtörtént esetet dolgoz fel.
Történt, hogy egy hallgató – nevezzük P.-nek – azzal az egyébként nem túl meredek kéréssel fordult a Tanulmányi Osztály – továbbiakban TO – felé, hogy egy hivatalos iskolalátogatási igazolást kaphasson arról a félévről, ami épp véget ért. P. az említett félévben végzett el egy kötelező kurzust, majd tette le sikeresen az államvizsgáját. Ám TO hamar közbevágott, hogy bizony ez nem lehetséges, hisz az a félév már lezárult, és különben is, a rendszer törlődött, és visszafelé nem adnak ki igazolást, pláne nem bemondásra.
P. nem értette. Döbbenten kérdezte, vajon miért lenne ez bemondás, hisz a diákigazolványát érvényesítették, és egyébként is letette az államvizsgát, ami finoman szólva is arra utal, hogy tényleg volt köze az iskolához. Erre a következő válasz érkezett (figyelem, csak erős idegzetűeknek): „...hát a múlt félévről nem nyilatkozhatok.”
Öööö…tessék? Most akkor a TO-nak kompetensnek tetszik lenni, vagy nem? Meg egyáltalán, ki láthat bele a diákon kívül a diák tanulmányába, ha nem ez a szervezeti egység? TO-t legkevésbé sem érdekelte, hogy P. ezzel egy havi fizetésétől – ha csak átmenetileg is, de – elesik. Tessék kérvényt benyújtani, megcímzett, felbélyegzett válaszborítékkal, és majd postázzák, ha utánajártak.
Ennyit arról, hogy miért is utáljuk annyira a hazai bürokratikus rendszert, és miért érzi azt joggal a hallgatóság legnagyobb része, hogy a felsőoktatás szervezete egy pillanatra sem áll a hallgatók oldalán.
Vitatott szempontok