Olvastam egy posztot. Mondjuk ez önmagában nem olyan nagy újdonság, viszont az a helyzet, hogy ez az írás (pontosabban az, amiről szól), elindította a brainstorming-ot, egy olyan gondolatot, ami már régóta fogalmazódott bennem, de valahogy mindig a fiók mélyére került. Így igen csak ideje volt napvilágra jönnie. A történet a számítástechnikáról, a könyvtárakról és a kettő kapcsolatáról fog szólni.

Az informatikai érettségiben ugyanis még mindig tételként szerepel az, hogy egyáltalán mi az a könyvtár, hogyan kell benne mozogni és miből nyerhetünk ki információt. Hogy miért pont ide tették, az az abszolút rejtély kategóriája. Valószínűleg azért, mert az iskolákban még a mai napig sem kötelező tananyag az, hogy megtanítsák a diáknak, hogyan kell használni egy könyvtárat, vagy úgy egyáltalán, hogy mi az. Aki tudja, tudja, aki nem, nem, a képlet nagyjából ilyen egyszerű. Persze az internet korában már közel sem ez a leggyorsabb eszköz, amivel információhoz juthat egy ember, de tény, hogy írni is hamarabb tanul meg az ember kézzel, mint géppel. Bár lassan ebben sem vagyok olyan biztos.

Minden esetre az is tény, hogy a mai informatika oktatásában például a mobil és közösségi web sem szerepel, de valószínűnek tartom, hogy ugyan azért, amiért a könyvtár sem. Vagy nincs olyan ember, aki megfelelően értene hozzá (igen, a számítástechnika tanárokra gondolok), vagy egyszerűen nem érdekli őket. Minden estre nehezebb megítélni, hogy melyik a rosszabb.

És még egy, talán még ezeknél is fontosabb dolog. Az a helyzet, hogy a könyvtárak még a mai napig is pontosan ugyan olyan konzervatív módon működnek, mint ezelőtt 30-40 évvel. Az, hogy egy-egy intézmény új külsőt kap, vagy felszerelik számítógépekkel, csupán a külső máz. A valóságban – és ez már a dolog szakmai része, - szinte semmit sem változott a rendszer. Van például olyan, hogy ETO ezt még 1905-ben fogadták el. Most, mintha 2011-et írnánk. Persze nagyon szép dolog a hagyománytisztelet, csak közbe senki sem veszi azt észre, hogy a mai technikák segítségével már jóval egyszerűbb feldolgozási rendszert is ki lehetne találni, ez, pedig még koránt sem jelentené a szakma felhígulását. Egyszerűen csak emberközelivé válna, és ami még ennél is lényegesebb: jóval modernebbé. Remélhetőleg nem újabb 100 évet konzerválva ezzel.