Szeptember első hetében nem csak az iskolákban csöngettek be újra, de a Pedagógusok Szakszervezete is közzétette az idei tanévben első elképzelését. Galló Istvánné, a PSZ elnöke ugyanis szeretné elérni, hogy a mostani ciklus végéig a jelenlegi fizetések több mint a duplájára emelkedjenek, ami nagyjából 300-330 ezer forintot jelentene. Emellett magát a pedagógusi életpálya-modellt is szeretnék alapjaiban megreformálni. Kérdés, hogyan teljesíthető ez az elképzelés nagy áldozatok nélkül?
A bérek emelése csak egy azon pontokból, amit csütörtökön bemutatott a PSZ. Azonban mind közül az egyik legfontosabb: a szervezet elképzelése szerint ugyanis ez nem járhat együtt a munkahelyek megszüntetésével. Jelen pillanatban viszont ez azt jelentené, hogy egy pedagógus még másik két ember fizetését kapná meg, ez viszont előbb-utóbb leépítésekhez vezethet.
A 2010-es közalkalmazotti bértábla szerint egy főiskolát végzett tanár pályakezdő fizetése bruttó 122 ezer, míg az egyetemet végzett középiskolai oktató ugyancsak első keresete 129 500 forint, ami azt jelenti, hogy a béreket valamivel több mint 2,5-szeresére kellene emelni négy év alatt, s jelen pillanatban ez – nagyobb áldozatok nélkül – sajnos elég kilátástalannak tűnik.
A KSH 2010. áprilisi adatai szerint ugyanis az általános iskolákban 2009-ben 74.233 pedagógus dolgozott, míg ez a szám a szakközépiskolák esetében 19.772, a gimnáziumoknál pedig 18.359 oktatót jelent, s bár a középiskolákban tanítók száma 2000. óta – ha némi hullámzással is, de – emelkedett, addig az általános iskolák tanári létszáma fokozatos csökkenést mutat. Az elmúlt 9 évben nagyjából 15 ezer tanárt bocsátottak el állásukból, s ez a szám idén augusztusban ismét csak növekedett, amikor 1200 pedagógusnak mondtak fel. Ez, pedig egyelőre nem a fizetések emelése felé mutat.
Egy tényt azonban nem lehet elvitatni: a hazánk tanári fizetései messze alulmúlják a külföldi átlagot, durván a negyedét keresik a hazai pedagógusok a nyugat-európai társaikhoz képest. Ami viszont legalább ilyen rossz, az a „rang” társadalmi megbecsültsége. Itthon ugyanis sokkal kevésbé értékelik az oktatók munkáját, mint amennyire kellene, s ez legalább akkora változtatást igényel, mint maga az anyagi juttatás.
Vitatott szempontok