Kis hazánkban gyakran futhatunk bele abba a véleménybe/megállapításba, mely szerint a magyar zenék és előadók, úgy ahogy vannak, mehetnének a süllyesztőbe. Mert ugyebár milyen gagyik a szövegek, milyen tehetségtelenek az együttesek, miért nem képesek kitörni a hazai piacról, elindulni külföldre, satöbbi, satöbbi.
Persze van ebben egy nagy adag igazság, ám azért néhány dologról nem szabadna megfeledkeznünk. Egyrészt arról, hogy a felkínált zene mindig a mi ízlésünket tükrözi, ezért ha tényleg olyan sokan gondolják rossznak a zenei iparunk képviselőit, akkor két dolog lehetséges: vagy hazudunk és becsapjuk önmagunkat, vagy a visszacsatolás nem megfelelő. Mindenesetre ha tettek is tükröznék a véleményt, akkor nagy valószínűség szerint Magyarországon megszűnne a kereskedelmi rádiózás, vagy legalább is jelentős átalakuláson esne át.
Másrészt arról is szól a fáma, hogy bármennyire is állítjuk, nyugaton jobb zenét készítenek, ha a szövegek nagy részét lefordítanánk, rájönnénk, a magyar sem sokkal rosszabb. Csak ezt értjük, azt meg nem. Hankiss Elemér bizonyította be, hogy a dalszövegek nagy része gyakorlatilag a három alapmondat valamelyikére vezethető vissza: „Velem vagy”, „Nem vagy velem”, „Miért nem vagy velem?” Így azért nem túl bonyolult a szövegírás.
Mindezek mellett azért van(nak) a kivétel(ek), amely(ek)nek jár a tisztelet. Ezekből igyekszem felvonultatni alant tizet, természetesen a teljesség igénye nélkül. Előre szólok, a válogatás szubjektív.
1. Republic: Erdő közepében/Fényes utakon
Mondhatni, erős kezdés. Kevés olyan együttes van ma Magyarországon, mint a Republic. Ha az ember elmegy egy koncertjükre, a játszott zenék 75-80 százalékát ismerni fogja, még akkor is, ha soha életében nem hallgatta a zenekar lemezeit, mégsem lesz olyan érzés, hogy már megint ugyanazokat kell hallgatnia újra, és újra. Egyetlen kivétel ez alól talán a Szállj el kismadár.
2. Rúzsa Magdi: Most élsz (Máté Péter)
Ha meg kellene számolnom, hogy a hazai kereskedelmi televíziózás eddigi történetében hány olyan pillanat volt, amiért érdemes volt bekapcsolni a készüléket, valószínűleg csak egy kezemet kellene használni. Mindenesetre a tehetségkutatás ebben a 2 és fél percben végre tényleg az volt, amit a szó eredetileg jelent. Sokat gondolkodtam egyébként, vajon ez a szám kerüljön e ide, vagy a Kaszás Attilával előadott Fényév távolság. Végül azért győzött ez, mert itt a hang „nem csak” egy stúdiót töltött be (sikeresen).
3. Sub Bass Monster: Mázli
Kicsit oldva a komolyságon került be a hazai rap egyik legjobb képviselője. A dal már egy korábbi poszt témája is volt, nem is véletlen, hogy újra előkerült. Hősünk nem az énektudásával, mint inkább a jól összerakott szövegei miatt került be a listába. Szabi rendkívül jó humorérzékkel van megáldva, ráadásul van annyira intelligens, hogy a véleményét a megfelelő módon tudja elmondani. Mindezek ellenére a rádiók csak hébe-hóba játszották le egy-egy számát, talán pont azért, mert az ő szíve soha sem zakatolt.
4. Ágnes Vanilla: Óh szív! Nyugodj! (József Attila)
Rég óta az a véleményem, hogy az oktatás sokkal sikeresebb lenne, ha nem (csak) olvasás útján, könyvekből és jegyzetekből kellene tanulniuk a diákoknak, hanem az adott tananyagot egy zenei köntösbe bújtatva hallás után memorizálhatnák. Kiváló példa erre ez a dal, melynek szövegírója maga József Attila volt. 2-3 hallgatás után már kívülről tudja az ember. Hányszor is kellene elolvasni ahhoz, hogy megtanuljuk?
5. Ákos – Rúzsa Magdi: Minden most kezdődik el
Ákost két oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészt piszok jó hangja van, amit rendkívül jól tud használni, másfelől azonban néha kicsit túljátssza a szerepét, ami egyfajta álszerénységet tükröz. Ezt a dalt azonban nagyon eltalálta, ráadásul ebben az előadásmódban néha csak vokálozik a saját számához, amitől a duett csak még zseniálisabb lett. Az i-re a pontot pedig a 3. percnél teszik fel, amikor mindenki kiengedi a saját „kis” hangját.
6. Zagar: Wings of love (feat. Underground Divas)
Ha nem lett volna a közszolgálati rádiónál „reform”, talán nem is lesz ismert széles körben ez a dal. Az MR2-nek köszönhetően azonban a többi rádióadó is kezd rájönni, attól, hogy valami nem pop, még lehet jó.
7. Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe
Nem, nem a Szájbergyerek. És nem azért, mert az nem lenne jó, viszont nem csak az az egy daluk létezik. Tényleg nem. A zenekar minden tekintetben hallgatható zenét játszik, és nem csak egy korosztály számára. Sajnos a tagok közül öten kiváltak két hónapja az együttesből, de aggodalomra semmi ok, az új arcok már megvannak. Kíváncsian várom, milyen változáson esnek így át, remélem kevésen.
8. Ghymes: Bazsarózsa
Lehet nincs is még egy olyan együttes, aki ilyen jól képviselné a folklór zenét, mint a Ghymes. Hogy hogyan is lehetne őket egyszerűen jellemezni, arra a honlapjukon található bemutatkozás adja meg a választ: „Zenéjük azt keresi, hogy miben hasonlítanak az emberek egymáshoz s nem azt, hogy miben különböznek.”
9. Rapülők: Szívzuhogás
Kilencvenes évek első fele, szerelmes szám. Ez sejtethetne akár valami rosszat is, ha nem Gesztiékről lenne szó. Ennél ügyesebb „ollózás” hazánk legszebb szerelmes verseiből azonban se előtte, sem azóta nem született. Hogy pozitív vagy negatív hatással voltak a hazai rap kultúra kialakítására, arról vitatkozzanak a szakmabeliek. Az viszont vitathatatlan, hogy egy ilyen dal összerakásához több kell, mint merészség.
10. Unique: Mi van a nevedben?
Bár – jut eszébe az embernek legelőször. A 2001-ben megjelent dal azonban már sejtette, itt többről is lehet szó, mint egy jól eltalált számról. Ráadásul a szövege sem volt mindennapos, habár a „fáj” szót azért még nekük sem sikerült kikerülni. Az idő mégis azokat igazolta, akik elhitték, a Unique más, mint egy „tucatzenekar”. Szerencsére.
Vitatott szempontok