Pénteken szivárgott ki, szombaton, pedig hivatalosan is bejelentették: Boross Péter egykori miniszterelnök lemond mandátumáról, és a parlamentből távozva ezután már csak az MDF-ben végzi munkáját. Döntését a mai magyar politikai színvonallal magyarázta, azt viszont cáfolta, hogy Dávid Ibolyának bármi köze is lenne visszavonulásához. Szép is, hihető is, amit mondott, de valószínűleg az elmúlt évek eseményei sem késztették őt maradásra. Talán idejében szerette volna elhagyni a süllyedő hajót.

A 2006-os választások óta ugyanis rendesen rá jár a rúd a Magyar Demokrata Fórumra. Hol belső botrányok, hol külső támadások formájában, de a baj valahogy mindig eléri a pártot. Azzal, hogy a legutóbbi parlamenti választásokkor nem voltak hajlandóak visszalépni a Fidesz-jelöltek javára, el is indult a lavina. Folyt már ellenük lejárató kampány, a legnagyobb ellenzéki párt, pedig gyakorlatilag fő bűnösnek nevezte meg az MDF-et, amiért ismét a baloldal alakíthatott kormányt.

A legutóbbi botrány tavaly szeptemberében érkezett meg Almássy Kornél képében. A párt egyszerű tisztújításából egy országos méretű botrány lett, melyből Dávid Ibolya győztesként, az MDF viszont egyértelműen vesztesként került ki. S ha ez nem lett volna elég, az év vége felé még azzal is küzdeniük kellett, hogy a frakciójuk egyáltalán életben maradjon a parlamentben.

Ezek után már érthető, miért is lett elege Borossnak az egészből, és miért adta vissza mandátumát. Mindezeken túl teljes mértékben igaza volt. Lehet, hogy indoklásában közhelyeket sütött el, de a magyar politika hosszú évek nehéz munkájával „küzdötte le” magát napjaink szintjére.

Undor ez a javából. Nehezen lehet ezzel vitázni.