Meghalt a magyar baloldal. Nem azért mondom ezt, mert menő most ezt mondani, hanem azért, mert ez a helyzet. A 2006-os öszödi beszéd nem is annyira előidézője, sokkal inkább katalizátora volt ennek a folyamatnak, s ez csak most, 4 évvel később kezd igazán világossá válni. Ha úgy tetszik, az MSZP kigolyózta magát a Parlamentből, de előtte még megvívta a maga csatáját az SZDSZ-szel is, akiknek így már jottányi esélyük sem maradt az életben maradásra.
Az ember azt gondolná, ha egy párt rohamtempóban építi le önmagát, akkor legalább ekkora elánnal veti bele magát az újjáépítésbe is. Levonják a konzekvenciákat, tanulnak a hibából, összegeznek, aztán nekilátnak a munkának. 2010-ben Magyarországon azonban nincs olyan, hogy magyar baloldal, mert nincs koncepciója sem. Koncepció nélkül, pedig nem csak önkormányzati választást nem lehet nyerni, de semmilyet sem. Jelen állás szerint legfeljebb azok szavaznak oda, akik a szavazóbázis eddigi „keménymagját” alkották, a többiek vagy azért nem, mert kiábrándultak, vagy azért nem, mert ciki. Vagy azért nem, mert az egész északi féltekét vissza akarják csatolni, de ez most más kérdés.
Az MSZP továbbra sem a fiatalokat akarja megcélozni, marad a jól megszokott és kényelmes szerepben, és hajbókol a nyugdíjasoknak. Hosszú távon biztosan igaza van a pártnak, mert ha lehet hinni a statisztikának, akkor előbb-utóbb ők lesznek majd jelentős többségben. Épp csak azt felejtik el, hogy azok a nyugdíjasok a mostani fiatalokból állnak majd.
Merjünk nagyot mondani
És most merjünk nagyot mondani. Az egész magyar baloldal egyetlen vállalható figurája talán épp az a Gyurcsány Ferenc, akinek a bukást köszönhetik. Félreértés ne essék, a beszédet elmondta, a társadalom pedig elhelyezte oda, ahová a legjobban kívánta: a süllyesztőbe. Ez rendben is van. De ha letisztítjuk az alakot, akkor kitűnik, egy hasonló kaliberű figura tudná csak megreformálni a baloldalt. Olyan politikus, mint ő volt, még mielőtt el nem kúrta volna.
És hogy miért? Ez két apró megmozdulásból is látszik. Az egyik, hogy bogjában Orbán mellé állt, s ez már két dolgot is feltételez. Egyrészt, hogy ért a blogoláshoz, másrészt viszont tökéletesen rávilágít arra, hogy az MSZP milyen hozzáállással van bent a Parlamentben. Persze fárasztó lehet úgy ellenzékben lenni, hogy gyakorlatilag semmi beleszólásuk nem lehet a fontos kérdésekbe, azonban ha felemelkedésre vágynak, sokkal keményebben kellene dolgozniuk, mint ahogy most teszik.
A másik apróság az, ahogyan a nyugdíjasok kontra HírTv „meccset” reagálta le. Ő is pontosan tudja, hogy ezzel nem lesznek előrébb, s ha még maradt baloldali szavazó, ő is sziszegve fogja mondani, hogy ez milyen vérciki volt.
Mesterházy Attila jelenleg sokkal inkább tűnik egy esztétikus bábnak, mint egy olyan személynek, aki képes lenne lerakni a jövő baloldalának alapjait. És nem, szándékosan nem azt mondom, hogy MSZP alapjait, mert ennek a pártnak már csengettek. A jobboldal jelenleg uralja a webet, és látszólag a fiatalokra próbál építeni ezzel (is). Persze lehetne mondani, hogy ha már elfoglalták, nincs mit tenni, de mindenki pontosan tudja, hogy ez nem igaz. A jobboldalnak 15 éve még szinte alig volt médiája - ezt sérelmezték is nagyon sokszor - mára pedig minden lehetséges fórumon ott vannak.
Lehet szívni a fogát az embernek, hogy bizony a 2/3-os többséggel bármit meg lehet tenni, de amíg nem változnak a gondolatok a baloldalon, addig a helyzet sem fog. A változás pedig úgy kellene, mint egy falat kenyér.
Vitatott szempontok