(Köz)szempont

Gyurcsány lemondási szándéka nem is volt olyan váratlan, régóta ért már a dolog, a hír mégis futótűzként terjed szét. S bár a tényleges lemondáshoz még nagyon sok minden kell, nem valószínű, hogy blöffölt volna. De ezzel még semmi sem lesz megoldva.

Jön ugye az első gond, hogy ki legyen az új miniszterelnök. A pártok már jó ideje képtelenek egymással megegyezni, egy komolyabb vitának azonban igen kemény ára lehet, főleg egy gazdasági válság kellős közepén. A külföldi befektetők szemében Magyarország már így is súlyos beteg, amire nem feltétlenül jelent gyógymódot a páciens lefejezése.

Aztán itt vannak még a szélsőséges csoportok is. A bejelentés (a tényleges leváltásról nem is szólva) csak olaj lehet a tűzre, arról nem is beszélve, hogy joggal gondolhatják ezután úgy, amit tettek (tesznek) az jó, és miattuk történt ami történ. Kíváncsi lennék ki lesz az, aki elmondja nekik, hogy bár látszólag igazuk van, az ő tetteik és a jelenlegi helyzet között a legcsekélyebb ok-okozati összefüggést sem lehet felfedezni.

Gyurcsány Ferencnek már azt sem nagyon lehet elhinni, hogy a hó fehér. Erről tehet ő, mert elmondta az öszödi beszédét, és tehet az ellenzék, aki ezt kihasználva erősítette fel azokat a gondolatokat, amiket már a 2002-es választások elvesztése óta suttog. Az ország pedig örül.

Az elkövetkező hetekben most két dolog dőlhet el. Egyrészről az, hogy valaki másért képesek lennénk e meghozni ugyanezeket az áldozatokat, másrészről pedig az, hogy az ország érdekét szem előtt tartva képesek lesznek e a pártok az utód személyében megegyezni. Ez utóbbira ugyanis nem csak mi várunk feszült figyelemmel…

A hét utolsó napja ismét gyengülést eredményezett a forint számára. A csütörtöki 298,93 forint/euro árfolyam péntekre kerek 303 forintig módosult. Ennek oka, hogy a reggeli piacnyitáskor az euro ára hamar elérte a 304 forintos kereskedés szintjét, és csak délutánra vánszorgott vissza a 300-as szint környékére, így a beárazás leginkább a délelőtti állapotokat tükrözi. A svájci frank is átlépte a 195-ös szintet, a hivatalos árfolyam szerint jelenleg 197,98 forintot kérnek érte. A japán yen is hasonló cipőben jár, 100 yen értéke jelenleg 234,2 forint.

A heti lebontású grafikon lassan a Balaton hullámzására kezd emlékeztetni. Rekord ezen a héten csak a japán yen esetében született, ott azonban kettő is, szerencsére mindkettő pozitív.

A szerdán vártaktól eltérően csütörtökre mindhárom deviza esetében erősödést mutatott be a forint. Ez jórészt annak köszönhető, hogy míg szerda délután leginkább 300 forint fölött kereskedtek az euroval, addig csütörtök hajnalban ez az ár ismét a 300-as szint alá csökkent, és ez kitartott délelőttig. Az MNB a hivatalos devizaárfolyamok kiszámításakor már olyan értékeket tudott figyelembe venni, amelyek alapján a forint erősödést mutatott. Olyannyira, hogy a japán yen esetében 231,33 forintos ár új havi rekordnak számít, a 194,27 forintos árfolyamával a svájci frank pedig ismét a hitelesek kedélyeit nyugtató 195-ös szint alá süllyedt.

Ahogyan arra kedden délután számítani lehetett, a forint lassú, de folytonos gyengülésének köszönhetően az MNB hivatalos devizaárfolyamában ismét átlépte az euro a 300 forintos küszöböt, egészen pontosan 300,71-et ér. Ezt a tendenciát követte a svájci frank és a japán yen is. Előbbiért 193,78, míg 100 yenért 232,42 forintot kell adni.

A forint gyengülése szerdán sem állt meg. Délelőtt 301 forintig kúszott föl az euro, a nap hátralévő részében pedig tartotta magát a 301-302-es szinthez. A svájci frank árfolyama még erősebb léptékben nőtt, és délutánra már a 197 forintos szinten is kereskedtek, így az MNB csütörtöki hivatalos devizaárfolyamától is a forint gyengülése várható.

Egy igen érdekes interjút adott az Echo TV-nek kedden este Orbán Viktor. Valószínűleg nem tévedek túl nagyot ha azt mondom, nem ez a televízió lenne a legesélyesebb egy „Legpártatlanabb média” elnevezésű megmérettetésen (talán nem is véletlen, hogy pont ott mondta el a Fidesz elnöke a mondanivalóját), de erről talán majd egy másik posztban. Az interjúban azonban sok olyan dolog elhangzott, amivel egyet lehet érteni, de sok olyan is, amivel azért az ember vitába szállna. Íme néhány kérdés a válaszokra:

O.V.: „Ma Magyarországon már nincsen megosztottság: az emberek elsöprő többsége véli úgy, hogy változásra van szükség”

A mondat második felével egyet lehet érteni (az egy másik kérdés, hogy amit sokat mondogatnak, azt előbb utóbb elhiszi az ember). Ha más nem, a tömegpszichológia miatt: az emberek úgy gondolják, hogy a változás csak egy új erőhöz köthető (mint amikor közeledett a 2000. esztendő, és az emberek azt hitték, egyik napról a másikra megváltozik a világ – Y2K). Nade a mondat első fele: nehezen lehetne azt mondani, hogy ma nincsen megosztottság. Vehetnénk az alapproblémát: cigányok-magyarok. De akár azt is, hogy ha azt látja az egyszerű ember, hogy ott fönt az egyik fél nem figyel oda a másikra (kivonul, vagy nem érdekli a másik mondanivalója), akkor ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Ez pedig a(z értelmes) párbeszéd megszűnéséhez, és az elszigetelődéshez vezet. A problémák megbeszélésének hiánya nem pont megosztottságot eredményez?

O.V.: „…a szocialista hatalomgyakorlás diktatórikus rendjét akarja a kormány restaurálni.”

Őszintén érdekelne, hogy ez miben nyilvánul meg. Ha a március 15-i (meg úgy általában a) rendőri jelenlétre utal, akkor nem értem. Az emberek csak azt teszik meg, amiről úgy érzik, következmények nélkül megtehetik, vagy ha azt, adják alájuk a lovat. Az, hogy egyetlen egy nemzeti ünnepet sem lehet úgy megtartani, hogy ne akarják szétszedni a fővárost, nem biztos, hogy a kormány, sokkal inkább az emberek hozzáállását tükrözi. Egészen egyszerűen fogalmazva: ha tudnának viselkedni, nem kellenének a rendőrök. Lehet ok-okozati összefüggés a kettő között, de a március 15-ének sokkal inkább ’48-ról, mintsem az aktuálpolitika problémáiról kellene szólnia. A demokratikus rend fenntartása miért diktatórikus?

O.V.: „…nevetséges dolog az ellenzéken számon kérnie a kormánynak, hogy miért nem ad programot, amikor a kormányzatnak egyetlen, komolyan vehető programja sincs. Van programunk (...), világosan tudjuk az irányokat.”

Ezzel a résszel két probléma is adódik. Egyrészt a „kit érdekel, mit mond a kormány, az úgy is hülyeség” megint felveti a megosztás-megosztottság kérdését, másrészt ha tényleg van program, akkor miért nem lehet kiteríteni, és nyílt kártyákkal játszani? Olyan ez, mint amikor két kisiskolás vitatkozik:

- Én már el tudom mondani az ABC-t.
- De béna vagy, én már kézen állva is!
- Rendben, akkor mutasd meg!
- Nem mutatom! De tudom, és kész.

Ha tényleg az ország megmentése a cél, akkor talán a két programból össze lehetne gyúrni egy jót. Szóval még egyszer: miért nem lehet nyílt kártyákkal játszani?

A válaszok tényleg érdekelnek.

Mint ahogy arra hétfőn már számítani lehetett, az MNB hivatalos devizaárfolyamában kedden ismét erősödött a forint. Ennek következményeként egy euroért már 298,11 forintot kellett ma adni, míg a svájci frankért 193,78-at, 100 japán yenért pedig 232,42-t. Ez utóbbi deviza viszont nemcsak hogy olcsóbb lett, de a pénteki eredményét megdöntve ma újabb havi csúcsot állított fel.

Rossz hír azonban, hogy az egész napos piaci kereskedést nézve az euro ismért átlépte a 300-as határt, és a svájci frank sem remekelt túlságosan. Így a – viszonylag – jónak mondható keddi MNB-s számítások szerdára már biztosan tovatűnnek, és ismét a 299-300 forintos érték körül lesz majd az euro.

Ismét gyengült a forint a bankközi devizapiacon, ez pedig meglátszik az MNB számításain is. A hivatalos devizaárfolyam szerint ugyanis az euro aktuális ára 299,46 forint, ami pontosan 4,46 forinttal rosszabb a pénteki értéknél. Ezzel párhuzamosan a svájci frank és a japán yen is gyengült, igaz csak fele ennyire. Hétfő délután 5 órakor 297 forint körül volt az euro ára, az egész napos kereskedésben pedig a 296-os érték körül ingadozott, így - ha csak nem történik valami rendkívüli - valószínűleg az MNB is kisebb devizaárfolyamot számol majd keddre. Szeretettel várjuk.

Úgy látszik a nemzetközi kereskedők szereplői a legkevésbé sem babonásak, nekünk pedig sokkal inkább szerencsét, mintsem szerencsétlenséget hozott a péntek 13. Ahogyan arra már csütörtök este is számítani lehetett, péntekre igencsak nagyot erősödött a forint a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamában. Egyetlen nap alatt az euro több mint 10, a svájci frank 14,15, 100 japán yen pedig 15,91 forinttal lett olcsóbb.

Ezekkel az árfolyamokkal nemcsak a március havi pozitív rekord dőlt meg, de a japán yen és a svájci frank esetében a februári csúcs is a múlté lett. Az euro ettől még messze áll – február 6-án 289,78 forint volt egy euro -, de a 295-ös árfolyam messze a legjobb, utoljára február 27-én járt a közös pénznem 300 forint alatt.

A heti lebontású grafikon alapján kijelenthető, hogy az abszolút rekorder a japán yen, egyetlen hét alatt 24,48 forinttal kell kevesebbet fizetnünk 100 yenért. A második helyen a svájci frank áll, alig előzve meg a bronzérmes eurot. Előbbi 22,81, míg utóbbi 21 forinttal lett olcsóbb, így a grafikon is meredek esésbe kezdett. Szerencsére.

Egy hete még erősen borzolta a kedélyek a 316 forintot érő euro, péntekre ez a helyzet valamelyest stabilizálódott. A kereskedésnek sok minden kedvezett a mögöttünk álló héten, remélhetőleg ezt a pozitív hangulatot március 16-ra is át tudjuk menteni.