A rendszerváltás óta eltelt 20 évben bevált szokássás vált a hazai politikában, hogy bármit is tegyen egy kormány, az őt követő az előd szinte minden lépésével szembe fordul, és élesen bírálja azt. Az ellentétes gondolkodás persze önmagában még nem lenne baj, ám ez a trend magával ragadott már sok olyan intézkedést is, ami egy-egy esetben még hasznos is lehetett volna. Eme „bevált szokás” azonban Matolcsy György mai jelentésével törést szenvedett. Ezt is megértük végre.
Az elkészített költségvetési zárszámadásból kiderül ugyanis, hogy a Bajnai-kormány nem is csinált akkora hülyeséget, mint amekkorának beállították. Hogy ennek megállapításához miért kellett egy külön bizottsági vélemény is, már kevésbé érhető. A Fideszes politikusok nem is igen tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, s reakcióként élből tagadtak, amivel meg az a baj, hogy Matolcsyt hagyták magára. Persze, egy áldozat még mindig kisebb, mintha egy egész kommunikációs politika dőlne be, de ezt csak egyféleképp lehet jellemezni: aljasság. Ráadásul Matolcsy mostani jelentésének lényegét már Orbán Viktor is elmondta külföldön, ami viszont ellentétes azzal, amit idehaza hallhatunk a kormánytól. Két ilyen állítás közül pedig csak az egyik lehet igaz.
Úgy tűnk, azon a szinten még nincs a magyar politikai elit, hogy egy szakmailag megalapozott ténnyel kezdeni is tudjon valamit, ha az ellentétes az addigi meggyőződésükkel, s ráadásul nem is az „ellenféltől”, hanem saját oldalról érkezik. Kár, pedig szép példa lehetett volna a jövő vezetői számára. Minden esetre nagyon úgy tűnik, rést ütöttek saját kommunikációs pajzsukon. Persze ezt még be lehet tömni, sőt, egy-két ilyen baki még bele is fér egy erős kormány politikájába, de szavazatvesztés nélkül több már egészen biztosan nem. Korai lenne még emiatt a következő választásokkor kormányváltást vizionálni, de az egészen biztos, hogy az önkormányzati előtt ez most nagyon nem jött jól.
Vitatott szempontok