Az elmúlt pár napban meglepően nagy port kavart Léderer Ákos alig egy héttel ezelőtti közvetítése, pontosabban annak egy bizonyos része. A történetet már mindenki hallotta, köszönhetően többek között annak is, hogy a két nagy országos rádió, a Class és a Neo is foglalkozott reggeli műsorában a magyar televíziózás eme talentumával. Aki mégse tudná, miről van szó, annak íme a sztori képekben, és ami a legfontosabb, hangban is.
Az RTL Klub persze gyorsan reagált, magához rendelte a riportert, és közölte vele az ítéletet: 3 hónap felfüggesztett. Az ország egy része azonban szárnyai alá vette őt, hiszen Ákos ért a hokihoz, a játéknak pedig része a bunyó, az meg még talán bele is fér, hogy egy kicsit belelkesült, hisz elvégre a mi kutyánk kölkét ütötték volna. Az eső kettőt még nem is lehetne kétségbe vonni, a harmadik ponttal azonban azért vannak fenntartások.
Tekintsünk el most a morális kérdéstől, miszerint bármilyen sportban a verekedést ildomos-e az egyik félt pártolva lekommentálni. „A jó színész még a telefonkönyvet is el tudja játszani” megállapítást lekövetve igaznak hathat, hogy a jó kommentátor még a játékrészek közti szünetet is izgalmakkal telve tálalja, ám ez még koránt sem elég ahhoz, hogy valakiből jó sportriporter legyen. Magyarországon azért vannak igen jól szakmabéli emberek, vegyük például Hajdú B. István vagy Méhes Gábor futball közvetítéseit, de ilyen volt Knézy Jenő is, ahogyan ugyan így nehéz elképzelni egy NFL mérkőzést Faragó Richárd nélkül. Egyiküket sem hallottuk/hallhattuk soha így üvölteni, vagy legalább is nem ok nélkül, Léderer Ákos számára azonban nehézséget okoz különbséget tenni egy BL döntő és mondjuk a Haladás – Kecskemét mérkőzés között, ahol utóbbit hasonló szinten leközvetíteni elég nagy merészség, vagy másképp fogalmazva hazugság. A sport maradt talán az egyetlen, ahol talán még nem kell a hazugságtól tartanunk, hadd maradjon meg ez nekünk.
Léderer Ákos lehet jó szakember, lehet megfelelő iskolai végzettsége. Tehetsége viszont nincs, és ez tény, az oklevél/dimploma megszerzésétől ugyanis még nem válik valaki igazi sportkommentátorrá, arra valószínűleg születni kell. Kicsit olyan ez, mint az oktatás. Hiába lesz valaki végzettsége szerint tanár, ha a tanulókkal aztán üvöltve próbálja megértetni az anyagot. Pedig magához a tantárgyhoz ért, csak átadni képtelen a megfelelő formában.
Vitatott szempontok