Szinte teljesen átlagosnak mondható hírként került napvilágra Orbán Viktor csütörtökön hazánk újságírói számára tett brüsszeli nyilatkozata. Első olvasat után az ember tovább is halad: nem mondott semmi durvát a kormánypártra, sem úgy általában a baloldalra, de még az előrehozott választás kártyája is a zsebben maradt. Kicsit odafigyelve a mondatokra azonban észrevehető: sokkal többről szóltak a szavak, mint azt legelőször gondoltuk.
A csalódást megelőzendő. Nem OV fikázása következik, csupán a klasszikus példát szeretném bemutatni, miként szokik a politikus a nép agyát befolyásolni.

Mert mit is mondott. Egyrészről azt, hogy a szocialista szavazótábor szétrobbant. Ebben semmi új nincs, száraz tény. De azért el kell mondani, nehogy bárki is elfelejtse.

Másrészről. A szocialista szavazók egy része a Fideszre, másik része - főleg ott, "ahol csőstől jönnek a bajok" - a Jobbikra voksolt. Az igazi mondanivaló itt is a szavak mögött van. Az MSZP pártiak csalódtak, kiábrándultak, de legfőképp rájöttek, a másik oldalnak van igaza. Tehát amit a Fidesz eddig mondott, az volt a helyes, ezt a másik tábor szimpatizánsai is belátták, akik pedig nem, azok a szélsőségek felé fordultak. Ezzel nagyjából egyszerre jelentette ki, hogy a Fideszt és a Jobbikot kár is összemosni, hiszen nincs közük egymáshoz, illetve azt, hogy az igazi szélsőséges nézetek a baloldalon húzódnak meg. Ezt erősíti "a baloldali és a szélsőséges jobboldali szavazók közt átjárás van" kijelentés is. Nem utolsó sorban pedig ezzel ismét csökkentve a kormánypárt hitelességét azon mondatoknál, melyekkel a szélsőjobbot ítélik el. Tipikus van-rajta-sapka eset. Ha az MSZP reagál a mondatokra, az lesz a baj, ha nem, akkor meg az.

Ezzel a nyilatkozattal Orbán Viktor nagyjából a félpályáról rúgott gólt az MSZP-nek, hiába cseréltek kapust.