Nehéz lenne megítélni, kié a nagyobb felelősség a gyermekek nevelésében: a tanáré, vagy a szülőé. A két „tábor” gyakran egymásra mutogat, tucatjával sorakoznak az érvek és az ellenérvek. Igazi tyúk-tojás probléma ez. De ki törődik közben Kovács Pistivel?

Egy igen érdekes cikket találtam, ami ismét jelzi, hogy a tanárok jelentős része munkájában szinte teljesen inkompetens. Persze tisztelet a kivételnek. Mert vannak olyan oktatók/tanárok/tanítók is, akik élvezik a tudás átadását, szeretik a munkájukat, és ami még ennél is fontosabb: értenek hozzá. Valakiből F1-es pilóta lesz, valakiből tanár, erre a pályára születni kell. Csak sajnos ők azok, akik kevesebben vannak, pedig szükség lenne rájuk, de nagyon. Ez a post nem róluk szól.

Az általános iskolában kezdődik minden probléma. Az alsósok napközikben készítik el a házi feladatukat, a felügyelő tanárt viszont a legkevésbé sem a gyerek, sokkal inkább a munkaidő vége érdekli. Ezt megérzi a diák, és ha tudat alatt is, de egy életre megalapozza a tanulásról kialakított véleményt. A 8. osztály felé haladva pedig egyre bántóbban kezd hiányozni az a valami, amit máshol/mások önálló gondolkodásra nevelésnek hívnak. A legegyszerűbb módszer az „elmondom, megtanulod”, de egyre kevésbé célravezető. A végeredmény: hiányos ismeretek, hiányos énkép.

De a szülő sem jobb semmivel. A gyereket nagyrészt a televízió (és az internet) neveli, a szülői szerep másodlagos. A tekintély elveszik, ami kihat a tanárral szembeni viselkedésre és a tanulmányra is. A szülők pedig képtelenek beismerni, hogy ők is hibásak. Mert koránt sem elég az, ha valakit már nem kell iskolába kísérni, és nem kell érte menni tanítás után. Ha tetszik, ha nem, a gyerekkel foglalkozni kell, máskülönben hiába tesz meg mindent a tanár, a diákról ez „lepereg” majd.

Az oktatás első 8 éve úgy telik el, hogy a gyereknek senki sem mutat helyes irányt, vagy ha mutatna, azt a másik fél megakadályozza. Jó tanár-rossz szülő, vagy rossz tanár-jó szülő, egyre megy, mert egymás munkáját gátolják meg. A gyerek pedig így lépi át egy új intézmény kapuját.