(Köz)szempont

Kemény gyengülést tudhat magának csütörtökön délutánra a forint, s bár a 311,3 forint/euros árfolyam még mindig nem nevezhető meredek zuhanásnak, nap közben a 313-as szint körül is kötöttek üzletet, ami egyelőre azt mutatja, hogy pénteken sem áll meg az esés. Ráadásul ez az ár nem csak márciusban, de a februárhoz viszonyítva is a legrosszabb. A japán yen és a svájci frank esetében hasonló a helyzet, előbbi 251, utóbbi 211 forinton zárt, ám a yen esetében volt már rosszabb is a helyzet. Február 18-án egészen 264,32 forintig szaladt fel az árfolyam.

Közel járunk a kritikus tömeghez, legalábbis ami a devizapiacot illeti. A forint ma óriási ütemben gyengült, és bár valamelyest erőre kapott a nap folyamán, még így jelentős a visszaesés. Az forint/euro árfolyam új negatív csúcsot ért el, s a szerdai záráskor 310,2 forintot kértek egy euroért. Ez február 2-a óta a leggyengébb teljesítés fizetőeszközünktől, utoljára február 18-án jártunk ezen érték közelében, akkor 307,75 HUF/EUR-ról szóltak a hírek. A yen már sokkal kisebb mértékű erősödést mutatott be, míg a svájci frank 2,46 forintos erősödésével szintén megdöntötte fizetőeszközünk február 18-i negatív csúcsát.

A jelentős gyengülésnek a legvalószínűbb okaként az látszik, hogy a cseh, a lengyel, a román, a bolgár és a szlovák pénzügyi felügyelet közös nyilatkozatot adott ki, melyben kijelentették, a régió országait nem lehet egy kalap alá venni. A PSZÁF később csatlakozott az aláírókhoz, de ez a késlekedés jelentős zuhanáshoz vezetett.

Senki sem vitatja, hogy a bankok sokszor nem túl fair szerződést kínálnak, és (talán) még az is érthető, hogy a szociálpszichológia alapján a válságos időkben a nép a pénzintézetekből csinál bűnbakot. A kulcsszó a fenti mondatban viszont ott van, hogy a bankok a szerződést felkínálják, nem pedig ráerőszakolják az emberre. Amit viszont most a Providenttel művelnek, az nem más, mint közönséges lopás. Akárhonnan is nézzük.

Kezdjük talán a legelején. A bank nem egy jótékonysági intézmény, nem fog úgy pénzt adni még a legrászorulóbb embernek se, hogy ő közben rosszul járjon. Mert ha úgy ad, hogy ő közben mínuszra, vagy nullára jöjjön ki a végén, akkor egyrészt miből adnak a többinek, másrészről meg miből tartja fenn magát a cég? Na ugye.

Másodszor. Attól még, hogy hülye reklámokkal bombázzák az egyszerű ember agyát, nem kell mindent készpénznek venni. A legtöbb ember nyilván nem pénzügyi szakember, de arra azért minimális gondolkodással is rá lehet jönni, hogyha mindenféle igazolás nélkül adnak nekünk több tízezer/százezer forintot, akkor annak valahol meg kell majd fizetni az árát. Ha mégsem, akkor keresni kell valakit, aki elmagyarázza, hogy „Dezső, baszdmeg, a mókusodú-építésre NE!”. Nincs olyan, hogy ingyenebéd.

Akár tetszik, akár nem, meg kell tanulni olvasni, és a szerződést az aláírás előtt kell átnézi az első betűtől az utolsó írásjelig, nem pedig akkor, amikor már a pénzt visszafelé kell adni. Akinek csak addig jó valaki/valami amíg pénzt ad, azt inkább lehetne büdösbunkónak hívni, mint sértett félnek. Ezek után nem csodálkoznék, ha a bankok öles betűkkel írnák ki a bejárat fölé: „A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.”

A hétfői hónapnyitó nagy zuhanás után ma úgy tűnik, megállt a forint további romlása. Az euro még fél forintot se erősödött, a svájci frank pedig pontosan annyit. Ezzel szemben 100 japán yenért ma kevesebbet kellett fizetni, mint egy nappal korábban, a kereskedést 248,94 forinton fejezte be. Persze ez koránt sem jelenti, hogy megnyugodott volna a piac, de manapság már az ilyen stabilitást is meg kell becsülni. Sajnos.

Rosszabb színben tünteti fel a valóságosnál a külföldi média a régiót, túlexponálja a válság régiós hatásait, a külföldi sajtó egymást próbálja meg túllicitálni. Igazságok, féligazságok és tévedések keverednek a helyzet megítélésében, miközben az elemzők megítélése sokkal racionálisabb. Összeomlik-e a régió pénzügyi rendszere? Mi lesz Ukrajnával, az OTP-vel és a forinttal? Hova tart a magyar brókerpiac? (portfolio.hu)

Sokan vártak már rá, sokak helyzetén könnyíthet. Megszületett a döntés, jöhet a segítség a lakáshiteleseknek. Persze a törvény közelről sem tökéletes, és legalább annyi ember/család szorulna még segítségre, mint ahány ember/család sorsán most könnyít a kormány, ha nem több. De olyan még nem volt, hogy egyszerre legyen jó mindenkinek.

Egy lépést viszont már tettek afelé, hogy legalább az emberek egy részének könnyebb legyen. Nem sok, de legalább valami. Lesznek, akik kevésbé szorulnak rá, mégis kapnak majd támogatást, és lesznek olyanok is, akik nagyon rászorulnának, és mégsem jön segítség. Persze utóbbiaknak a legkevésbé sem jelenthet vigaszt, hogy a rendszer nem tökéletes (sőt), de azt sem hiszem, hogy csak azért, mert ők nem kapnak pénzt, azt akarnák, hogy a másik se kapjon.

Viszont az ellenzék szerint ha nem kaphat mindenki egyszerre segítséget, akkor inkább senki se kapjon. Igaz, ellenzékben az ember akkora hülyeségeket beszél, amekkorát csak jólesik, hiszen nincs tétje, nem ők kormányoznak. De ha ezt a döntést nem csak „kötelezőből” ellenezték, akkor ez az ország már tényleg menthetetlen. Nehéz elhinni a politikai elitnek, hogy segíteni akar, amikor ennek épp az ellenkezőjét teszik. Vagy ha már az őszinteségről beszélnek, akkor miért nem áll ki valaki a nyilvánosság elé és mondja ki: „A törvénnyel az a legnagyobb baj, hogy nem a mi kormányunk csinálta!”

Ha most vasárnap lennének a választások, a következő kormány visszavonná a segítséget?

Nehezen lehetne azt mondani, hogy jól kezdte a márciusi kereskedést a forint. Hétfő délutánra nagyjából akkorát gyengült hazánk fizetőeszköze, mint amekkorát a múlt héten, február 23-án, a közös lengyel-román-cseh-magyar bejelentéskor, miszerint nem a négy nemzet bankja nem hagyja, hogy a régiós valutákat elértéktelenítsék. Akkor egyetlen nap alatt 12 forintot erősödött a forint az euroval szemben, péntekről hétfőre pedig 10-et gyengült. Ráadásul a Fitch Ratings leminősítette hazánk adósság-besorolását, ami szintén nem túl kedvező kilátást jelent. Bízzunk a holnapban.

Bizony, bizony, a gazdasági válság közepette is telik az idő, még ha lassabban is, mint ahogy szeretnénk. Egy újabb hónap telt el, hétfőn beköszöntött a március. Kalandos hónapot tudhat maga mögött a forint, melyben voltak nagymértékű gyengülések, és erőteljes erősödések. A „végére” azonban sikerült megtartani azt a pozíciót, amiről a február 2-i kereskedés is elindult, sőt, valamivel több, mint 1 forinttal még erősödött is fizetőeszközünk az euro hónap eleji állapotához képest. Lássuk, hogy fest ez a grafikonon.

Az Árfolyam-követő indulásának napján érte el a forint mind a yennel, mind az euroval, mind pedig a svájci frankkal szemben a havi leggyengébb értéket, majd február 23-án a régió országainak közösen tett nyilatkozata átmeneti bizalmat hozott a pénzpiacra.

Heti lebontásban követve így alakult a forint sorsa:

A heti bontású grafikon esetében a feltüntetett árfolyam az aktuális hét utolsó értékesítési napja szerint történik. Kivételt jelent ez alól a kiinduló időpont, 2009. február 2.

Enyhe gyengülés jellemezte a forintot csütörtökön az MNB adatai szerint. Az euro továbbra is a 300-as határon mozog, a svájci frank pedig a 200 forintos határon táncol. A japán yennel szemben azonban ismét erősödött fizetőeszközünk, így a szerdai havi csúcs gyorsan a múlté lett. Az új árfolyam alapján jelenleg 240,15 forinot adnak 100 japán yenért.

A jelenlegi devizaárfolyamok nem mondhatók rossznak, ám a Moody's Investors Service hamarosan megjelenő – vélhetőleg negatív – jelentése hazánk pénzügyi helyzetéről sokat árthat a forint értékének.