A mai napon bukkantunk arra a jegyzőkönyvre, melyet egy hajléktalanszálló csoportos foglalkozásán rögzítettek.
„Drága hajléktalan barátaim, hadd meséljek el egy rövid történetet. Egyik alkalommal békésen üldögéltem az aluljáró lépcsőjének tövében, amikor – bár nem kényszerültem rá, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem -, egy ősz hajú, jól öltözött úr jött oda hozzám. Vele kellett kezet fognom, akinek a lelke is koszos volt, a dolgai is bűzlöttek, a keze is ragad már az enyvtől, de amikor a szemembe nézett, akkor láttam a tekintetében valamit, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ezzel a gesztussal próbálja a lelkiismeretét feltámasztani magában, amit politikusként már rég sikerült elveszítenie. Én pedig hagytam neki, s így – ha csak egy pillanatra is, de – sikerült újra embernek éreznie magát.”
Ennyit Harrach Péterről.
Vitatott szempontok