(Köz)szempont

Nem cserélnék most Fellegi Tamással. Nem csak azért, mert politikus, hanem azért sem, mert a nevét gyorsabban ismerte meg az európai sajtó, mint a médiatörvény pozitív oldalát. A pénteki EU-elnökség miatt szervezett sajtóvacsorán ugyanis az ő szájából hangzott el a varázsmondat, ami gyakorlatilag mattolta az MSZP-t: „Ezt elkúrtuk”. Persze a két mondat között akkora a tartalombeli eltérés, mint ide Lacháza, de azért a jelentősége így sem sokkal kisebb. A kommunikációra hárítani mindent, pedig nem túl elegáns.

Mondjuk bizonyos szempontból igaza van. A kormány eddigi kommunikációja a törvényről ugyanis finoman szólva sem professzionális, gondoljunk csak Szijjártó nyilatkozatára, vagy a luxemburgi külügyminiszter leszocialistázására (aki ezt elsőre kimondja gyorsan, ötször egymás után hibátlanul, kap egy csokit). A nemzeti fejlesztési miniszter, pedig csak még egy lapáttal tett az egyébként sem túl rózsás helyzetre.

Az Economist lehozta: Fellegi Tamás szerint a médiatörvényt elkúrták, s bár a későbbiekben elfogadták a magyarázatát, hogy ő igazából az ezzel kapcsolatos kommunikációra gondolt, azért lehet érezni, hogy nem teljesen erről van itt szó. Az egészhez hozzáadódik ugyanis az a finom esszencia, ami a hazai politikai életet jellemzi: nehogy már valakinek egy párton belül eltérő véleménye legyen valamiről, mint amit meghatároznak. Nem, ilyet nem lehet, legalább is következmények nélkül semmiképp. Arról nem is beszélve, hogy majd’ egy évtized asszisztálás után végre vezető szerepet tölthetnek be. Erre vártak, ezért dolgoztak, még jó, hogy nem hagyják, hogy mások ebbe beleszóljanak.

Így aztán Fellegi fogta magát, és az egészet a kommunikációra hárította, annak már úgysem lehet sokat ártani. Ügyes. Kíváncsian várom, az európai ráhatás miatti esetleges változtatást miként fogják majd tálalni. Az viszont biztos, hogy a kormány jelenleg a saját csapdájában vergődik, és nem nagyon tudja, hogyan másszon ki belőle. Pedig kellene, mert a külföldi kritikák csak hangosabbak lesznek.

Nemigen hiszem, hogy bárkinek is nagy meglepetést okozott volna azzal a Médiahatóság, hogy az első eljárást pont az RTL Klub ellen indították el. Az okokat, vagy inkább csak a sejteni vélhető indítékokat nagyjából ismerjük is, sokszor rálépett már a jobboldal tyúkszemére a csatorna, ha mással nem, hát a Heti Hetessel egészen biztosan. A kereszténydemokraták utánpótlás-válogatottja, pedig úgy gondolta, beszáll az offenzívába: ők a Való Világ miatt kezdték el őket rugdosni. De kérdem én: miért is?

Azon nem fogunk összeveszni, hogy maga a műsor egy hulladék, az újabb VV fiúk és VV lányok celebbé avanzsálására nagyjából annyi szükség van, mint Kósa Lajos gazdasági megállapításaira. Ugyanakkor továbbra sem értem, hogy a politika szent lovagjainak miért kell keresztes háborút indítani gyakorlatilag bármilyen műsor ellen? Ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy hajlamosak elfelejteni: az embernek joga van a szabad (műsor)választáshoz. Bár még nem láttuk az új Alkotmányt, lehet nem kellene ezt elkiabálni.

Lehetne azon is vitatkozni, hogy milyen hatással van ez a műsor a gyerekekre és a családokra, de gyanítom, sok helyen ez a közös esti program. Aki pedig hagyja a gyerekének, hogy ilyen műsort nézzen, az ellen szabályozással tenni úgysem lehet. Elvégre mindenki alanyi jogon hülye.

Minden esetre jómagam még egy percet sem láttam az adásokból. Nem csak azért, mert szar, hanem azért sem, mert nem érdekel. Ha pedig nem érdekel, akkor nem kapcsolok oda. Ennyi. Az RTL Klub és a VV viszont fut, profitot termel, ami arra enged következtetni, hogy az emberek azért nézik, mert nézni akarják, és nem azért, mert valaki pisztolyt fogna a tarkójukhoz. Azt viszont el kellene fogadni, hogy most erre van szükség, és nem csak azért, mert nem adnak más műsort, mondjuk Verlaine és Rimbaud verseket 24 órában. Bár az IKSZ valószínűleg ez ellen is fellázadna, kifogásolván a két szerző nem éppen családbarát életmódját.

Ha az ember munka után fáradtan hazaér, nem az lesz az első, hogy Hegelt kezd el olvasni, inkább bekapcsolja a tv-t, hogy nézzen valami agyradírt, ez egy ilyen kor, el kell fogadni. Aki meg akarja, úgyis az utóbbit választja majd, de nem azért, mert kényszerítik rá. Elvégre erről szólna a demokrácia. Vagy legalább is eddig erről szólt.

A mai napon bukkantunk arra a jegyzőkönyvre, melyet egy hajléktalanszálló csoportos foglalkozásán rögzítettek.

„Drága hajléktalan barátaim, hadd meséljek el egy rövid történetet. Egyik alkalommal békésen üldögéltem az aluljáró lépcsőjének tövében, amikor – bár nem kényszerültem rá, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem -, egy ősz hajú, jól öltözött úr jött oda hozzám. Vele kellett kezet fognom, akinek a lelke is koszos volt, a dolgai is bűzlöttek, a keze is ragad már az enyvtől, de amikor a szemembe nézett, akkor láttam a tekintetében valamit, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ezzel a gesztussal próbálja a lelkiismeretét feltámasztani magában, amit politikusként már rég sikerült elveszítenie. Én pedig hagytam neki, s így – ha csak egy pillanatra is, de – sikerült újra embernek éreznie magát.”

Ennyit Harrach Péterről.

Újabb razziát tartott a rendőrség a minap, a „célközönség” ezúttal is a 18 év alatti diákok csoportja volt. Az akció összehangoltan, országos szinten zajlott le, melynek elsődleges célja az volt, hogy kiszűrjék azokat az általános és középiskolás tanulókat, akik az őszi szünetben, a városlakók számára iskolaidőben megbolydult rendet kihasználva ezt a néhány napot is az iskolapadban töltsék.

Amint azt több szóvivő is hangsúlyozta, a razzia célja nem a „fülöncsípés”, sokkal inkább a megelőzés volt, hiszen a szünet egy hete alatt nem kell fűteni az iskolát, az intézmény minimálisan fogyaszt áramot, így azonban egy-egy iskola rezsije alig csökken a tanév többi napjához képest. A rendőrség több nebulótól kobozta el a táskájukba rejtett nyelvtankönyvet és matematika gyakorló füzetet, valamint több tucat gyanús, paprikás és paradicsomos szendvicset is lefoglaltak, melyeket a részletes szakmai kivizsgálás után visszaszolgáltattak a tulajdonosaiknak.

Az akció ezzel még nem ért véget, a hét második felében tovább folytatják a szúrópróba-szerű ellenőrzéseket, valamint megkettőzik a járőrszolgálatot a tanintézmények környékén.

Az országgyűlési választások második fordulója előtt nem véletlen, hogy annyit vitatkoztak arról, vajon jó-e ha a kormányzó párt kétharmados többséget szerez magának? Érvek voltak pro és kontra: mellette szólt, hogy végre olyan egység jöhet létre, amely dinamikusan képes határozott lépéseket tenni a jobblét irányába, míg ellen azt hozták föl, hogy túlságosan nagy hatalmat kaphat így a kormány, és nem lehet majd rá befolyással lenni. Most úgy tűnik, az utóbbi eset jön be.

Fura, hogy sokszor ennyire képtelenek a politikában józanésszel gondolkodni. Pontosan tudják, hogy az Alkotmány(bíróság hatáskörének) módosítása rendkívül kényes kérdés, a sajtó ugyanis erre van kiélezve már azóta, hogy szarrá nyerték magukat a választásokon megnyerték a választásokat. Ennek ellenére ugyanakkor folyamatosan hangoztatta a kormány, hogy márpedig lesz, és az majd elhozza az új Kánaánt. Hogy kinek, az még kérdéses. Mondjuk nekik.

A magyar ember torka ugyanakkor rendkívül széles, köszönhetően az elmúlt 20 évnek, amikor szépen lassan mindent lenyomtak rajta. „A nép érdeke” kártyát pedig itt is elő lehet húzni, ráadásul ha egy valamit elég sokan és elég meggyőzően mondanak, azt egy idő után a többi is elhiszi. Ezt nevezik tömegpszichológiának. Ez a fajta sufnituning ugyanakkor nem biztos, hogy jót tesz az ország megítélésének. Olyan ez az egész, mintha a zsiráf köré akarnák építeni a kennelt.

Személy szerint világmegváltást nem várok a kormánytól, csak annyit, hogy a megszerzett kétharmadot helyesen tudják fölhasználni, de úgy látszik, ennek épp az ellenkezője zajlik. Nem hiába, ilyen a magyar politikus: túl hülye, hogy éljen, túl ritka, hogy kihaljon.

Az, hogy a baloldal halott, az egy dolog. Ahogyan az is, hogy nem tesznek ellene semmit. Nagyjából abban sincs vita, hogy az elmúlt 4 évben aki csak tehette, vagy 2 perce a publikum elé állt egy nyilatkozattal, az rúgott az MSZP-n és Gyurcsányon egy nagyot. Az viszont, hogy a volt miniszterelnök ellen tényleg nyomozás induljon a 2006-os zavargások miatt, finoman szólva is baromság, de legalább is egy nagyra felfújt lufi.

Csak még mielőtt: nem áll szándékomban megvédeni. Ám Balsai mai bejelentését nem nagyon tudom hova tenni. Van az a lehetőség, hogy poénra veszem, de viccnek azért kicsit erős. Meg van az a lehetőség, miszerint komolyan gondolta Balsai amit mondott, viszont akkor meg sírni támad kedvem, hogy ez a magyar valóság. Nehéz döntés.

Gyurcsány, Orbán és Horn közé ugyanis gyakorlatilag egyenlőség jelet lehetne tenni (igen, Boross Pétert szándékosan hagytam ki). Ha ugyanis a Horn kormány azt teljesítette volna, amit megígért, akkor Orbán nem győzi le ’98-ban, ha pedig Orbán váltja be kampányban tett ígéreteit, Gyurcsány nem vette volna át tőle a miniszterelnöki széket. Vagyis bármennyire is szeretnék azt gondolni, hogy Gy. F. maga az ördög, ő találta fel még a hazugság fogalmát is, azt kell mondjam, ez is csak egy hazugság.

Tény, hogy ő kimondta azt, amit mások nem. Vagy lehet, mások is megtették, csak az nem derült ki. És persze lehet, nem így kellett volna, de akkor ugyan így felmerülhet, hogy hát persze, lehet tünteni, de attól még nem kell szétverni fél Budapestet. Aztán meg a másik felét. Persze a „mi lett volna ha” megint csak nem jöhet szóba ilyen esetben.

Egy viszont biztos: ha Gyurcsányt felelősségre vonják és nem teszik meg ezt a fentebb említett másik két (ex)miniszterelnökkel, nos akkor az nem más, mint álszentség. Tessék ezt végiggondolni. Utána lehet dönteni.

Orbán Viktor szerdai bejelentésével megérkezett a második akcióterv is. Koncepcióját tekintve nem sokban különbözik az elsőtől, s mivel ennek a neve az, hogy második, nem pedig az, hogy végső, így gyanítani lehet, hogy legalább még egy követni fogja majd. S bár nagyon sok a homály, meg persze meg is csűrték-csavarták rendesen, az alapja mégis olyan egyszerű, mint a faék. Legalább is az egyszerű ember számára.

A bankok és biztosítók után most ugyanis a telekomm, az energetika és a kereskedelem is beszáll az állami Gazdálkodj okosan-ba, bár tény, hogy semmi kedvünk sincs játszani. Az egyszerű ember – és itt most határozottan nem az iskolázottságra, hanem a komplex gondolkodás hiányára gondolok – számára ugyanis a képlet nagyjából így fest: vannak a multik, sokat keresnek, vegyük el tőlük. Inkább ők fizessenek, mint mi. Szép gondolat. De a bot végén így is-úgy is mi állunk.

Vegyünk csak egy egyszerű példát. Ha egy garázsüzlet bérleti díját megemelik, a tulajdonos két dolog közül választhat. Vagy emeli az árakat, vagy megszabadul Irma nénitől, és helyette ő áll be a pult mögé. Már pedig nagyobb tétben sem várhatunk ennél eltérőbb megoldást. A probléma nem ott kezdődik, hogy ne lenne rá pénzük a cégeknek, hanem ott, hogy egy profitorientált világban egyetlen szereplő sem fogja feladni a nyereségét. És ebben igaza is van.

Ez a csomag sokkal inkább tűnik egyelőre mézesmadzagnak, mintsem felelősségteljes lépésnek. Így ugyanis az egyszerű embernek eszébe sem jut szidnia a kormányt, hisz nem ők emeltek árat. A többi meg ugye kit érdekel.